Kedves barátaim, zenésztársaim. 2010. augusztus 26-án Demjén László "Medve" meghalt. Élete során beutazta a világot, mindenki szerette őt, nemcsak azért mert kivételes tehetséggel megáldott zongorista volt hanem jóbarát is. Nekem személyszerint a legjobb barátom volt. Főiskolás voltam, amikor megismertem és bekerültem a Teddy Bear Jazz Band-be hogy minden héten hétfőn az Aranybika szálló bárjában a Genius Bar-ban zenéljünk. Imádtam próbákra járni, szerettem a humorát, csodáltam a tehetségét felnéztem rá, olyan volt ő nekem mintha az apám lett volna, megtanított minden zenével kapcsolatos dologra, sokat mesélt a zenészéletről a világkörüli útjairól. Számos bárzongorista versenyt nyert. A legmagasabb kategóriát nyerte el az OSZK-nál. Játszott a Moulin Rouge-ban Pesten, kísérte Cserháti Zsuzsát, a legnagyobbakkal játszott együtt. Sohasem kérkedett, mindig nagyon alázatos volt a zenével. Namcsak kivételes tehetségű zongorista, hanem egyben zeneszerző is volt. A Korg Trinity-t úgy szerette, minhta a saját gyermeke lett volna. Csodálatos szerzeményei vannak. Mostanában állandóan csak ezeket a felvételeket hallgatom....
Mikor beszélgettünk ittam a szavait... a történetekben felfedezni véltem a saját utamat, az hogy én is szeretnék külföldön zenélni és szeretnék olyan nagy muzsikus lenni , mint ő. Medve is Mérleg, mint én, rengetegmindenben hasonlítottunk félszavakból megértettük egymást. Élte a zenészek tipikus bohém életét. Szerette ezt a fajta életet a bárhangulatot a barátokat... A barátság volt számára a legfontosabb az életben. 
Sajnos későn vette észre hogy cukorbeteg, hiszen sohasem szeretett orvoshoz járni. Már akkor észrevettem a járásán, hogy valami nincs rendben, mindig meg kellett állni egy padnál próbáról hazafelé menet. De sohasem mondta mi a baj, nem panaszkodott. Ez a cukorbetegség egyik jele, hogy a rossz vérkeringés miatt kezdenek elszineződni eldeformálódni a végtagok. Végül odáig fajult a helyzet hogy amputálták az egyik lábfejét amit néhány év után másik rövidítő műtét követett. Medve nem bírta megszokni a műlábat, kényelmetlen volt. Mivel kis félszobában élt hely sem volt megfordulni, nemhogy mozogni vagy ilyesmi. Medve felszedett jópár kilót a mozgáshiány miatt. A lába nem bírta ezt a 100 kilós terhet, mindig besebesedett a vége, kötözgetni kellett állandóan. A másik probléma a vérnyomással volt, no meg azzal, hogy nehezen, nagy erőlködések árán tudott csak felkelni az ágyról. Így kapta az első agyvérzést ez év áprilisában, súlyosan sérült a beszédközpontja ... ennek ellenére még akkor felhívott hogy tudassa velem mi történt, de én már akkor indulófélben voltam Mallorcára, nem tudtam mégegyszer elmenni hozzá. Megígértem neki, hogy beszélünk telefonon és az lesz az első dolgom november elsején, hogy elmegyek hozzá Debrecenbe. Az ígéretem be fogom tartani, de nem gondoltam volna, hogy így, ezen módon. A második agyvérzés kb 3-4 hete történt. Kómába esett, az orvosok azt mondták nincs remény. Bíztam benne hogy felébred és felgyógyul, hiszen még olyan sok terve volt. Meg akarta csinálni a saját számait, jobb helyre költözni. Mindig bizakodott, tervezett. Ha van mennyország vagy paradicsom, vagy reinkarnáció, Medve biztosan jó helyre került...
http://www.youtube.com/watch?v=5g4A5m0JAyU
http://www.youtube.com/watch?v=q3W5k96u_UY&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=AMP2SOIvCds&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése